Olvass bele a kiadók friss megjelenéseibe! Könyvújdonság-kóstolónk ezúttal Ágoston Tamás húsfonál című verseskötetéből (Napkút Kiadó) kínál részleteket.
Dög
Hiányzó tömés vagyok, amelyet nyelvével keres az ördög.
Ezt Aquinói Szent Tamás írja elveszett levelében.
Augustinus az ínyére tetováltatta,
hogy Jézus Krisztusnak nem volt rossz foga.
Jánosnak egy volt, Péternek tizenegy.
Az Iker szalmaszállal tisztogatta a magáét,
Magdolna virággal.
Lázár, miután feltámadt, cápafogat talált a szájában.
A nyakában hordta egész a haláláig.
A második halála erőszakos volt.
Egy irdatlan fekete kutya támadta meg,
amelynek kalapáccsal verték ki később az összes fogát.
A dög attól kezdve levesen élt.
Lázár türelmes rokonai etették.
Jütland
A köves domb körül
a Dán Tudományos Akadémia kutatói
dideregnek. A Filozófiai Bizottság vezetője
langyos kávét szürcsölget.
Aztán a dombra irányított kamerába néz.
Este megismétli. Naptárba írt számokkal jelzi,
aznap kit látott.
Pásztorbotot farigcsáló kamasz.
Sárga kabátos férfi sétapálcával,
fekete hintó előtt. Egy nő,
aki próbál valamit lehúzni az ujjáról.
Polc
Márványból faragott polc.
Bejön egy nő és rárak egy könyvet.
A polc meghajlik,
pedig a könyv könnyű, alig ötven oldal, szinte súlytalan.
A nő kimondja a szerző nevét, a könyv címét,
olyan arccal, mint aki mérget ivott.
Az emberek megtapsolják, mindkettőt elfelejtik.
Visszatérnek, de az eredmény mindig ugyanaz.
Sade
Szőrös villanykörte.
Egy öreg nő kapcsolgatja fel-le, fel-le.
Közben valaki bejön, majd kimegy,
először meztelenül, aztán felöltözve.
Biztonsági őrnek látszik,
bozontos mellű, szakállas testépítő.
Lógó péniszén tárgyakat cipel.
Ráakasztott keresztet, Bibliát, rózsafüzért.
Nincs herezacskója.
A villanykörte a herezacskóba varrva ég.
Könyvtár
Esztétikai tanulmány
egy koncentrációs táborban született gyerek
papírból hajtogatott gázkamráiról.
Húsvéti kifestőkönyv korbácsolással,
töviskoronázással, keresztre feszítéssel.
A világűrben sodródó miniszterelnök
válogatott káromkodásainak reprint kiadása.
Versösszeállítás a magyar irodalom halálának
kétszázadik évfordulója alkalmából,
G. W. F. Hegel előszavával.
Fotóalbum Sade márki reinkarnációiról
és a Feltámadás után történt első öngyilkosság
teológiai magyarázata.
Fülszöveg:
Új kötetében Ágoston Tamás különös átjárókat nyit a fantázia és a realitás világai között. Ezeket az átjárókat nevezhetjük abszurdnak vagy éppen groteszknek, álomszerű tereknek vagy hallucinatív időzónáknak, bennük mind a fantázia, mind a realitás akként mutatkozik meg, amiként a másikkal való érintkezésük megengedi. Azaz nem jut sem a fantázia, sem a realitás uralkodó pozícióba a másikhoz képest. A tranzitivitás válik a jelentésteremtés elsődleges forrásává a versekben. Mindez elképesztő terheket ró a lírai énekre és az olvasókra egyaránt. Végig kitartani az átmenetek nyitott, rengeteg váratlan eseményt tartogató útjain. Az ábrázolás módja Ágoston szövegeiben leginkább a hipotipózis alakzata révén történik, amely egy rendkívül egyedi hangvételű és kontúrvonalú formateremtést jelent, az érzéki dolgok elvont képekben, az elvont fogalmak érzékileg feldúsítva konstituálódnak, a reális események a képzelet által, a képzelet képei a valóság révén elevenednek meg. Ha egy versben a parketta elkezd hullámzani, nem ugorhatunk a tenger hullámaiba, meg kell maradnunk a szoba szűkös és nyomasztó terében. Ha egy koporsóba fekszünk, az nem jelenti azt, hogy meghaltunk, de a halál elkerülhetetlen jelenlétét igen. A hipotipózis alakzata nem áltatja magát a trópusok megmenekítő, felszabadító, olykor relativizáló esetleges kimeneteleivel. Ágostonnál nincs megmenekülés, megszabadulás a terhektől, bűnöktől, vagy csak attól, hogy egyáltalán vagyunk valamiképpen. Ezekben a versekben nincs semmi esetleges, egyik versének képével élve, a „fekete vonal” van bennük mint horizont és mint kontúr.
Valastyán Tamás
Borító: Napkút Kiadó
